Anyám keze ringatott,
az védelmezett,
mikor éreztem, hogy szívemen
sebet ejtenek,
azok kikben
bíztam, akik részesei voltak
hányatott életemben a
legszebb pillanatnak.
Anyám keze simított,
mikor könnyem hullattam,
mert nem leltem
helyem ebben a torzult világban,
ahol kihalt az
emberség és kihalt a becsület,
ahol az egymás iránti
tisztelet régen elveszett.
Anyám keze szorította
gyermekkezemet,
mikor legutolsó útján
elszenderedett,
s átálmodta magát abba
a szép és jó világba,
ahol minden ember
hallgat a szeretet szavára.
Ez a két kéz dolgozott, éjt nappallá téve,
hogy jobb legyen az
É,n és családomnak léte,
S hogy ne kelljen nekem is egy emberöltő életet.
úgy leélni, hogy álmaim ne teljesüljenek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.