Tengernyi szenvedés,
tengerárnyi könny,
az ami még múltjából
lopva előtör,
és végtelen gyász mit tetéztek az évek,
hisz sosem hozott
számára enyhülést az élet.
De minden fájdalmát,
és minden bánatát,
szívébe rejtette,
hogy meg ne lássa más,
mert fájt neki, ha
szánták, ha sajnálkoztak rajta,
s ha éreztették vele,
nincs már semmi haszna.
Pedig olyan hős volt, kit nem győzött le semmi,
kinek méltóságát
nem lehetett sohasem elvenni,
mert akárhogy is
megtörte a reá szabott élet,
Ő mindig talált benne
néhány percnyi szépet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.