Egyszer eljön az-az
idő mikor a te szüleid is,
kiszabott útjaiknak
végét lépkedik,
ahol fáradt lesz a
láb, gyengült lesz a kéz,
ahol minden
mozdulatot fájdalom emészt.
Mert az öregség megtöri a szívet és a lelket,
s nehézzé tesz majd, minden olyan percet,
amit fájdalommal él az ember, s kiszolgáltatva,
feledve, hogy néki is volt fiatalsága.
De bármilyen
kínkeserves lesz is életük,
jó gyermekként ne
hagyd őket, legyél mellettük,
hiszen mindkettejük sorsa a te kezedben lesz.
ha már nem bírja el válluk a nehéz terheket.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.