Drága kisfiam

Évtizedek rohantak el, őrült tempóban,

de nekem gyermek maradtál drága Kisfiam,

hisz én ugyanolyan féltéssel vigyázom az élted,

mint mikor az első lépést tanítottam néked.

Sok-sok nap múlt már el, és sok-sok éjszaka,

mióta nem az én szívem lett szíved otthona,

mert úgy van az megírva minden sorsírt könyvbe,

hogyha felnő a gyermek, elköltözik messze.

De bármilyen messze mégy, bármily távol vagy,

nekem akkor is, és mindig kisgyermek maradsz,

hiába nevetnek majd szép szemeden ráncok,

én benned akkor is csak egy kisgyermeket látok .

Kun Magdolna