Ha idős embert látsz,
arra gondolj csak,
mennyit kibírt Ő már az
évhosszak alatt,
s mennyi könnyet hullatott, magányosan sírva,
mikor fáradt szíve,
társáért, életharcát vívta.
Nézz a szemébe, s meg
fogod majd látni,
mily sokat szenvedett,
míg talpra tudott állni,
s míg el tudta
fogadni, hogy hányattatott sorsa,
csak a másvilágon fordulhat majd jobbra.
Egy napon te leszel az
a ráncos, megsebzett,
kinek arcára az élet
könnyet pergetett,
könnyet melynek minden
Istenáldott cseppje,
magányos éltednek lesz eltitkolt keserve.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.