A mi királyi étkünk a
zsíros kenyér volt,
amit minden éhes száj
jó ízűn majszolt,
hisz attól kaptunk
erőre mikor éreztük,
hogy jóllakottságunkat
elveszítettük.
Az a kenyér más volt,
mint a mostani,
mert arra mindig
áldást hintett nálunk valaki,
valaki, aki tudta,
hogy mily nagy érték az,
ha az ember a
szegénységben búzát arathat.
Mert amíg búza terem,
kenyér is akad,
így minden napra
juthat pár betevő falat,
ami épp elég ahhoz,
hogy becsüljük majd azt,
ha asztalunkon
gőzölöghet a jó kenyér illat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.