Drága Unokám

Köszönöm a Jóistennek, drága unokám,

hogy gondja van még rám így az élet alkonyán,

és megengedi azt, hogy fáradt szívem, lelkem,

csöppnyi lényed által új előre leljen.

Az elmúlt évtizedek, évhosszak alatt,

úgy sodort az élet, mint a tengeráradat,

melynek felbőszült hulláma akként sebzett meg,

hogy kínomban elsírtam minden könnyemet.

De most már boldog vagyok, nem fáj semmi sem,

mert tudom, mindaddig, míg te itt leszel velem,

ezen boldog, szép érzésen nem változtat semmi,

hisz el nem múló gyönyör nagymamának lenni.

Kun Magdolna