Templomok falai közt

Templomok falai közt lelnek reményt arra,

hogy imaszavaikat a Jóisten meghallja.

Meghallja, és megértse mily magányos is az,

ki életének vége felé magára marad.

Mert ha az ember egyszer magára marad,

szeretetet immár senkitől sem kap.

Hisz mindazok kik életének részei voltak,

már odafentről világítják a csillag utakat.

A magány és a fájdalom felőrli a szívet,

hisz a szív az mely naponta emlékeket temet,

így egyre csak gyengül, míg nem csendes lesz,

nem fájva már többé az egyedüllétet.

Kun Magdolna