Minket a gazdagság és
jólét sosem érdekelt,
mert az élet még akkor
nem erre nevelt,
ha nem arra, hogy
mindenkor segítsük egymást,
hisz nem tudtuk,
Isten, nékünk milyen sorsot ád.
Ezért hát tiszteltük
és szerettük egymást,
s ekképp éltünk
mindannyian sok-sok éven át,
hisz nem volt bennünk
gyűlölet, harag, vagy viszály,
mely az emberi érzést
tőrbe csalhatná.
Bennünket nem
vonzottak soha úri cifraságok,
melyeknek
fényűzésében könnyek nyoma látszott.
Minket csak az
vonzott mindig mi elérhető volt,
erdők, mezők, folyók,
hol béke, csend honolt.
Mi minden egyes boldog napra úgy emlékezünk,
hogy az emlékezés közben
kicsit könnyezünk,
mert az múltbéli régi világ, miben mi is élhettünk,
akkor is szép
marad, ha mi már nem leszünk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.