Hiányoznak a
gondtalan gyermekkori évek.
Régi cseresznyefánk
melyre rigó rakott fészket.
S hiányoznak azok a
boldog nevetések,
melyek elhitették velem,
hogy gyönyörű az élet.
Hiányzik, nagyapám,
megdorgáló hangja,
mely néha a könnyeim
szemeimbe csalta,
s hiányzik,
nagymamám, kinek Istenáldott lépte,
tövisekbe futó lépteim kísérte.
Hiányoznak mindazok
kik egykor velem élték át,
gyermeki éveimnek
dacos korszakát,
amelyben bizonyosnak
véltem a magam igazát,
akkor is, ha voltak,
kik ezt váltig cáfolták.
Felnőtt fejjel már
rádöbbentem én is,
hogy szívünkben
hordjuk a gyermekkor emlékit,
így akármilyen
gyorsan is múlnak el az évek,
szépségének már semmi nem vet véget.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.