Aranyszívű anyám

Mikor anyám szemében könnycseppeket láttam,

éreztem, hogy szívemben éles késszúrás van,

hisz engem is bántott az a keservvel telt tény,

hogy anyám is  egy egyszerű sebezhető lény.

Ki magába fojtja könnyeit, hogy meg ne lássák mások,

mily nagyon megviselik azok a megaláztatások,

melyek érző lelkét sértik, s melyek aranyszívét bántják,

azt a szívet, amire csak a Jóisten hoz áldást.

Ma már nem fáj jó anyámnak szíve, s lelke mélye,

ma már nem önti el arcát a könnyek melegsége,

mert  vigyázója Isten lett, aki majd két karjával védi,

ha látja, hogy szép lelkét a szomorúság vérzi.

Kun Magdolna