Egy szál virág a sírodra

Boldog élet, anyám, neked sem jutott,

akármerre vetett, űzött a sorsod,

mert nem sikerült elérni azon vágyadat,

hogy könnyhullatás helyett örömöt kaphass.

Éveid úgy teltek el, hogy nem is vetted észre,

hogy lett egyre halkabb szíved lüktetése,

s hogy váltott hajadnak dióbarna színe,

napfényben csillanó ezüstös fehérbe.

Ami jutott, anyám, csak egy szál virág,

mely sírodon nyílik, sírodon pompáz,

s amely talán velem is megérteti azt,

hogy az élet nem több mint egy pillanat.

Minek bármelyik percben vége szakadhat,

mert öröklétet senki, de senki nem kaphat.

Én tudom, hogy odaát boldog vagy, anyám,

hisz már nem tátong új seb szíved tájékán.

Kun Magdolna