Csodálattal nézlek
kicsi unokám,
hisz nekem te vagy a
tavasz, a pipacsvérű nyár,
és te vagy az-az élet
miről bátran mondhatom,
Játszva túlszárnyal
az idősíkokon.
Mert ha téged nézlek,
sosem érzem azt,
hogy elrepült az idő
az évhosszak alatt,
hiszen te
gyógyítod öregségem azon kínjait,
melyben az elfáradó
szív sóhaja hallik.
Ámulattal nézlek
kicsi unokám,
hisz te szépíted
napjaim az élet alkonyán,
s te adsz erőt ahhoz,
hogy mindig érezzem,
a halált is legyőzöm,
míg itt vagy mellettem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.