Miért is várja
annyira dédelgetett unokáját a nagymama,
s miért sóhajt fel
annyiszor könnyes szemmel a nagypapa?
Mert ők tudják,
hogy azt az időt, mit Isten adott nékik,
odafenn az égiek már
nagyon szűken mérik.
Ezért hát minden
perc, minden óra, minden egyes nap,
amit az unokákkal
eltölthetnek, nékik ajándék marad.
Ajándék mit büszkén
visznek arra a hosszú-hosszú útra,
ahol a szív hálaszavát
már csak a szélzúgása fújja.
Minden áldott lelkű
nagymama, és drága nagypapa,
gyermekeit látja
viszont, hőn szeretett, hőn imádott unokáiba,
és ifjúkori erejét,
mit a hosszú évek alatt rég elvesztett
már,
s mit most
visszahozott számára két fénylő kis szempár.
Kun Magdolna
Gyönyörű.
VálaszTörlés