Sem kimondott szó,
sem kihullt könny nem elég ma arra,
hogy ki tudjam fejezni
azt a hiányt, mi szívem marcangolja,
hisz ezer év is
eltelhet még, vagy tán újabb százezer,
mindhiába, a szívemben
rejlő fájdalommal ő sem bír majd el.
De hogyan is bírna fájdalmammal,
drága nagymamám,
hisz az szívem mélyén
úgy örvénylik, mint az óceán,
s mélyebbre hasít, mint
a kiélezett késnek fénylő pengeéle,
mitől kibuggyan az
ember Istenáldott vére.
Téged már nem
pótolhat semmi, és senki itt e földön,
míg meg nem kérsz egy
angyalt, hogy lopva értem jöjjön,
és elvigyen, oda ahol
majd tisztán látom, s újra érezem
azt a földöntúli szeretet
mit egykor te adtál nekem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.