Életre kelt a temető

Ma életre kelt a temető, s benne minden lélek,

ki már a csillag teli égi út fényes útján lépked,

ott ahol hófehér színű krizantémok nyílnak,

melyeknek  élénk szirmai lábukhoz simulnak.

 

Ma mindenkihez eljöttek, nem maradtak árván,

azok sem kiknek virág nem nyílik a sírján,

kiknek halványuló emlékei pislákolva égnek,

esélyt adva majdan a végleg feledésnek.

 

Tudom, nincs kivétel, egyszer el kell menni

búcsúzva vagy búcsú nélkül  fel kell emelkedni

oda ahol várnak ránk, ahol minden lélek boldog,

mert nincsenek könnyek, sem fájó földi gondok.

 

De addig, amíg élhetünk, hát éljünk emberül,

hogy mindig legyen, emlék mely a szívben nemesül,

hisz csak emlékünk maradhat mind-mind azoknak,

kiknek szeretettel egyengettük életútjukat.

 

Kun Magdolna