A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. november 1., csütörtök

Életre kelt a temető


Ma életre kelt a temető, s benne minden lélek,
ki már a csillag teli égi út fényes útján lépked,
ott ahol hófehér színű krizantémok nyílnak,
melyeknek  élénk szirmai lábukhoz simulnak.

Ma mindenkihez eljöttek, nem maradtak árván,
még azok sem kiknek virág nem nyílik a sírján,
kiknek emlékei már halványul, délibábként éled,
esélyt adva majdan a végleg feledésnek.

Mert azok is elmennek, kik még gondolnak reánk,
kiknek kezében ott virul pár szál emlékvirág,
emlékvirág melyben benne van az a szeretet és hála,
ami összetört, meggyötört szíveiket fájja.

De így van ez rendjén, hisz egyszer el kell menni,
búcsúzva vagy búcsú nélkül  fel kell emelkedni
oda ahol már várnak ránk, ahol minden lélek boldog,
hol nincsenek könnyek, sem fájó földi gondok.

De mindaddig, míg élhetünk, hát éljünk emberül,
hogy mindig legyen, emlék, mely a szívben nemesül,
hisz csak emlékünk maradhat meg mind-mind azoknak,
kiknek szeretettel egyengettük életútjukat.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése