Ne az öregséget lásd rajtuk,
ne a ráncokat,
ha nem a bennük élő
lelket mely fiatal maradt,
mit nem tört meg az
idő, nem tört meg az élet,
akkor sem ha folyton
mélységekbe léptek.
Mert bátorsággal
bírtak mikor a dühödt sors keze,
könnyekből szőtt
korbácsszíját rájuk emelte,
és elvett tőlük
minden álmot mi fontos volt nekik,
ami könnyedebbé tette
volna az élet terheit.
Ők már méltósággal
túléltek ezer sorscsapást,
és látod, még mindig
viszik azt a nehéz keresztfát,
melynek súlya alatt a
te vállad is földig meggörnyed,
ha majd te is öreg
leszel, és vérig megsebzett.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.