Engem is megtörtek a keservvel telt évek,
hisz könnyekre
sarkalltak, sebhelyeket téptek,
de meg is tanítottak, hogy erővel és hittel,
minden megpróbáltatáson túlléphet
az ember.
Néha én is úgy
érzem, hogy nem bírom tovább,
és feladom a küzdést, vállalom a bukást,
de olyankor arra gondolok,
a Jóisten majd tudja,
mennyi bír ki szívem ebbe
a túlélési harcba.
Hisz Isten az ki reményt
ad, ha túl gyöngévé válunk,
ha meghajlik a
térdünk, ha megroggyan a lábunk,
s ha nem becsüljük
kellőképpen azt az életet,
ami odafenn számunkra elrendeltetett.
ami odafenn számunkra elrendeltetett.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.