Idős fejjel már
meg megsiratom,
örömökben megélt szép
gyermekkorom,
s azokat a régi
kedves, jó barátokat,
kiknek legtöbbje már az
égen szánt utat.
Ilyenkor elszomorodom,
és arra gondolok,
elmegyünk mind, és
nem hagyunk nyomot,
mert az idő feledteti,
hogy egykor hajdanán,
minket is boldogított pár istenáldott nyár.
Idős fejjel már
többször könnyezem,
múlton, csalódáson, hűlt
szerelmeken,
és mindenen mi egykor
szívemben nyitott,
múlhatatlan tavaszba
forrt virágillatot.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.