Végtelenbe veszve

Úgy haltál meg, anyám, hogy nem voltam veled,

mikor  fáradt szíved dobbanása hangtalanná lett,

mert nem bírta tovább azt az embertelen hajszát,

mit sorsod  írta életed könnycseppekkel rótt rád.

Úgy mentél el, anyám, hogy ne fájjon majd látnom,

mint emelkedsz magasba könnyű pilleszárnyon,

és mint gördül le arcodon néhány bágyadt könnycsepp,

mikor láthatatlan nyomaid a végtelenbe vesznek

Úgy hagytál itt, anyám, hogy nem mondhattam el,

mindaddig míg én létezem te is létezel,

mert nem engedem emléked, nem engedlek téged,

hisz hozzád köt a vér, anyám, s hozzád köt az élet.

Kun Magdolna