Most értettem meg

Csak most értettem meg, drága nagymamám,

miért sírtál oly sokszor az élet alkonyán,

s mért volt aggódásom oly mérhetetlen nagy,

mikor megláttam szemedben a bánat árnyakat.

Már tudom, ezek a kihullt, Istenáldott könnyek,

melyek lelked legmélyéből szemeidbe szöktek,

az életet búcsúztatták, s azt a sok múltbéli évet,

melyek az örök hervadás lábnyomába értek.

Látod, drága Mama, most már én is könnyezem,

én is megsiratom múltam, s életem,

mert az én fejem felett is elszálltak azon röpke évek,

melyek tavaszvirágzásról többé nem mesélnek.

Már én is megtanultam, hogy semmi sem örök,

s hogy egyszer biztos véget érnek a földi örömök,

hiszen ha elérünk az út végéhez, nem lesz semmi már,

mely hátrahagyott életünket visszaadhatná.

Kun Magdolna