A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. szeptember 20., csütörtök

Most értettem meg


Csak most értettem meg, drága nagymamám,
miért sírtál oly sokszor az élet alkonyán,
s mért volt aggódásom oly mérhetetlen nagy,
mikor megláttam szemedben a bánat árnyakat.

Már tudom, ezek a kihullt, Istenáldott könnyek,
melyek lelked legmélyéből szemeidbe szöktek,
az életet búcsúztatták, s azt a sok múltbéli évet,
melyek az örök hervadás lábnyomába értek.

Látod, drága Mama, most már én is könnyezem,
én is megsiratom múltam, s életem,
mert az én fejem felett is elszálltak azon röpke évek,
melyek tavaszvirágzásról többé nem mesélnek.

Már én is megtanultam, hogy semmi sem örök,
s hogy egyszer biztos véget érnek a földi örömök,
hiszen ha elérünk az út végéhez, nem lesz semmi már,
mely hátrahagyott életünket visszaadhatná.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése