Nem búcsúztunk el egymástól
drága jó anyám,
hisz egyikünk sem
tudta, hogy létidőd lejár,
s azt sem, hogy fáradt
szíved megáll néhány percre,
mert erőtlenné tette az
élet nehéz terhe.
Nem mondhattam el,
hogy mennyit jelentett,
mikor könnyes szemmel
vártad érkezésemet,
s mikor asztalodon
halomba állt az a sok-sok földi jó,
ami csak szép
mesékben volt megtalálható.
Már nem köszönhetem
meg, hogy röpke életed
a benne lévő percekkel
nekem szentelted,
ahogyan azt sem, hogy
egykor megjutalmaztál
egy olyan élettel, amilyenről
te csak álmodni tudtál.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.