Csalóka ábránd

Van, mikor életünk adnánk azért az emberért,

akiről azt hisszük másabb, mint az összes többi,

mert benne megtalálható az-az elveszített erő,

mellyel az élettel szemben csatát lehet nyerni.

Van, mikor szívünket, lelkünket odaadjuk neki,

mert reménykedünk abban, kincsként megbecsüli,

és úgy vigyáz reájuk, mintha szíve része volna,

kitéphetetlenül, mélyen beleforrva.

Van, mikor rájövünk, hogy mindaz, amit hittünk,

csak bűbájos álom volt, miből könnyezve ébredtünk,

mert ez a bűbájos, szép mese, nem volt más egyéb,

mint csalóka ábránd mely lelkünk tépte szét.

Kun Magdolna