Anyám és a vasárnapok

Mikor eljött a vasárnap, én is hazamentem,

hogy újra lássam anyám, kit szívemből  szerettem.

s ki úgy szeretett engem, mintha én lennék

életében az egyetlen kiért meghalni is kész.

Mikor eljött a vasárnap, könnyeztem kicsit,

mert tudtam, hogy egyszer majd bekövetkezik

az a nem várt szomorú nap, mely összetöri bennem,

azon hitem, hogy van még hová haza mennem.

Fájnak ezek a vasárnapok, égetik a lelkem,

hisz nincs már jó anyám, kihez haza lehet mennem,

hogy megkönnyítsem életének fájdalmas terhét,

amely szívére pecsételte a halál bélyegét.

Kun Magdolna