Még egy utolsó
pillantás, még egy utolsó sóhaj,
és szárnyaid kitárván
messze délre szállsz,
hátrahagyva fészked, s
azt a boldog nyarat,
amit álmaidban talán
még újra viszont látsz.
Hosszú út áll előtted,
miben egyre fogy az erőd,
mert ezernyi sorscsapás
zúdulhat majd rád,
de bátor szíved erős,
így hát sosem hátrálsz meg,
hiszen hűséged segíti az életért futást.
Én csodálattal
nézlek, és könnyet ejtek érted,
mert nem tudom, jövőre még viszont látlak-e,
hisz sorsunkat nem ismerjük,
így nem is tudhatjuk,
melyikünkben marad meg az élet ereje.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.