Boldogító erő

Mikor még szívünkben több volt a szeretet,

jobban megbecsültük a napokat, az éveket.

Nem hajszoltuk a pénzt, nem is vágytunk nagyra,

csak mindig annyit kértünk, hogy víz és étel

jusson az asztalra.

Mikor még jobban becsültük, és tiszteltük egymást,

emberibb volt körülöttünk ez a nagyvilág,

hiszen áradtak lelkeinkből a tanult szép mesék,

melyek nehéz sorsú életünket megkönnyítették,

s egyben megszépítették.

Mikor még a szegénység nem volt bűn, sem vétség,

az emberek egymás baját jobban megértették,

és önzetlenül segítették azokat a rászorultakat,

kik valamilyen oknál fogva bajba jutottak.

Akkor még én is hittem, s vallottam, úgy érdemes élni,

hogy szívünk szeretetét bőséggel kell mérni,

mert minél többször adjuk oda szeretetünk másnak,

annál jobban érezhetjük boldogító erejét

az emberi jóságnak.

Kun Magdolna