Aranybarna kenyér

Mikor még nagymamám dagasztotta

az aranybarna kenyeret,

és ő illesztette bele a fonott szakajtóba,

akkor még én is hittem, a kenyér olyan kincs,

mint a kacsalábon forgó palotákban

a királyi vacsora.

Annak a kovászos kenyérnek fenséges ízét,

ma sem feledtem,

istenáldott illatát sem mely mérföldekre szállt,

hisz abban a kemencében sült pirosló kenyérben,

annyi szeretet lapult,

hogy egyformán gazdaggá tett

koldust és királyt.

Az a frissen sült kenyér, és drága nagymamám

múltamnak és jelenemnek ékes büszkesége,

s míg e két emlék fényt ragyog szívem rejtekébe,

érzem, hogy nincs veszve a jövő nemzedéke.

Kun Magdolna