Könny vagy mosoly

Sok csalódást átéltünk már és még több fájdalmat,

a túl gyorsan elröppenő évhosszak alatt,

hisz megélt napjainkban mindig volt pár óra,

ami szemünkbe a könnyeket olykor belelopta.

Sokszor voltunk magányosak, erőtlenek, gyávák,

mert engedtük, hogy szívünk fájja a sértés és bántás,

s engedtük, hogy lelkünket  az a tudat nyomorítsa,

amely a megaláztatást társául fogadta.  

Ám ahogy múltak az évek, az órák és a napok,

kiszakadtak szívünkből a belé forrt bánatok,

mert rájöttünk, kiszabott időnkkel mi rendelkezünk,

így mi dönthetünk arról, is, hogy boldogok leszünk,

vagy vesztesként elhullva sírig könnyezünk.

Kun Magdolna