A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. augusztus 17., péntek

Felhők között álmodó


Mikor odabújtam nagyapámhoz, ő reám nevetett,
s mint legféltettebb kincsét úgy ölelgetett.
Aztán csak nézett rám, nézett, szeme könnybe lábadt,
s így szólt- Köszönöm Istenem ezt a virágszálat-

Én megkérdeztem nagyapám, hogy miért könnyezik,
és mi lehet az, mi meggyógyítja szíve sebeit,
de ő nem válaszolt kérdésemre, csak ölelt csendesen,
s letörölte arcomról halvány könnycseppem.


Drága jó nagyapám ma már a csillagok közt lépked,
felhők között álmodik, szivárványon ébred,
de ebben a gyönyörű világban is én maradtam az,
akiért folytonosan záporozó könnyeket hullat  
  
Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.