Nagymamám születésnapjára

Itt a földön már nem köszönthetlek,

nem vihetek rózsát neked, nem ölelhetlek,

s nem mondhatom el, hogy áldott, drága lényed,

maga volt a csoda, maga volt az élet.

Már hosszú évek teltek el nélküled, mama,

évek, amikben egyre nőtt a hiány fájdalma,

mert egyre jobban tudatosult az a felismerés bennem,

hogy elárvultságomban senki nincs mellettem.

Hisz egyedül csak te voltál biztos menedékem,

mikor olykor-olykor eltévedtem az élet sűrűjében,

és daccal teli lépteimmel csak arra haladtam,

ahol a könnynek és  a magánynak rögös útja van.

Tudod, mama, amíg élek nem halványul képed,

nem sápad el emléked, és nem szürkül el fényed,

mert szívemben hordalak, mint azt a legbecsesebb éket,

melyre rá van vésve –Nekem te voltál az élet-

Kun Magdolna