Árva lélek

E csöppnyi gyermekszív csak álmaiban látja,

mily boldog lehet az, kinek él még a családja.

Kinek pihén-puha ágyát lágyan megvetik,

azon szelíd kezek, melyek átölelgetik.

E kicsi árva léleknek vajon mennyi öröm jut,

míg el nem éri azt az utat, mi egy jobb világba fut.

Olyan érző világba, ahol nem kell attól félni,

hogy dobbanó kis szívét a félelem átvérzi.

E csöppnyi gyermeklélek mennyi könnyet hullat,

mikor magányosan járja azt a szélpor lepte utat,

melynek nap szított forrósága égeti majd el

hervadó jövőjét, miben nincs számára hely.

Kun Magdolna