Vadvirágok

.

Szegénységünk, jó anyám, nem engedte meg,

hogy tengerárnyi rózsával köszönthesselek

azon áldott ünnepen mikor a szeretet és hála

belelopja magát a virágok szirmába.

Így a mezők virágait szedtem, azt adtam neked,

azokba rejtettem szeretetemet,

mert én minden egyes elárvult színes vadvirágban,

szerénységed, jóságod, szépségedet láttam.

 Szél-borzolt sírhantodra ma sem viszek mást,

csak az elárvult mezőknek  színes virágát,

melyekben újfent helyet kap az a nagy-nagy szeretet,

mely tengernyi rózsaként fejfádra pereg.

Kun Magdolna