Egy emberöltő szeretet

Mikor nem leltem vigaszt, sem bátorító szót,

odabújtam nagymamámhoz, s minden rendben volt,

mert nála mindig megleltem azt a lelki megnyugvást,

amivel gondtalanul élhettem az életem tovább.

Mikor megbántott az élet, és mélyen megsebzett,

egyedül ő volt ki az útvesztőkön által vezetett,

és ő volt az is, ki hitt abban, hogy egy szép napon

már nem emészti szívem, sem bú, sem fájdalom.

Nagymamám volt számomra az-az emberöltő szeretet,

mit szép szavakkal, imádsággal megköszönni nem lehet,

nem lehet, mert nincs oly szó, és nincs oly szép ima,

amely az ő emberségén túlragyoghatna.

Kun Magdolna