Egy élettel felér

Ma elnémulok, Mama, és csendben maradok,

hogy az emlékezést ne törjék meg belső szívzajok,

sem nem szűnő zokogásom mely szívem hervasztja,

mióta angyalszárnyad felhőt hasít fenn a  magasba.

Ma mosolyt idéz, Mama minden perc és óra,

mit veled ketten élhettünk meg a tovaszálló múltba,

azon múltban drága Mama, amely mindig visszatér,

mint Anyák napi ölelésed, mely egy élettel felér.

Kun Magdolna