Visszavágyom rózsakertes szülőházamba,
ahol szorgos nagyapám gyümölcsfái értek,
s ahol minden falombon sárgarigók ültek,
melyek nyárról szóló muzsikát zenéltek.
Visszavágyom kis kemencénk kályha
melegét,
a benne sült kenyeret, fahéjas kalácsot,
s azt a pihe-puha tollú hófehér dunyhát is,
mit mesebeli nagyanyám naponta felrázott.
Visszavágyom újra
gyermekszabadságom,
az egymásután elkövetett csínytevéseket,
s mindent mi örömbe, boldogságba fonta
a villámgyorsan tovaszálló ifjú éveket.
Mert megtestesült álmom ott lett
valóságom,
ahol nagyanyám és nagyapám karja ölelt át,
hol minden pillarezdülésem óvva figyelték
azok, akik életemet bearanyozták.
Én csak múltam fényében látom
önmagam
tisztának, bűntelennek, emberségesnek,
hisz akkor tanulhattam meg hogyan is lehet
önzetlenül továbbadni szeretetemet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.