Szegény édesanyám
mindig bízott abban,
hogy az emberek
lelkében jóság, irgalom van,
amivel enyhítik azoknak
gyászát, bánatát,
kik nem lelnek békét,
sem lelki megnyugvást.
Szegény, anyám becsületes,
és alázatos volt,
ha kellett, mások
előtt mélyen meghajolt,
mert tudta, hogy szép
lelkét meg nem másítja
még az sem, ha a
világ őt gyávának vallja.
Jó anyám ember volt,
minden körülményben,
így is távozott el,
tisztán, hófehéren,
mert kik emberként élnek,
emberként is halnak,
hiszen a becsületesség
nyomain haladnak.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.