Értem sírnak odaát

Már minden szerettem a csillagok közt jár,

onnan néz le rám, sok könnyező szempár.

Onnan hallik sóhajuk, ha szomorúnak látnak,

s ha az ég felé csöndes imaszavak szállnak.

Már minden óvó kezek elengedték kezem,

így magam védem magam az élettel szemben,

ami olyan kegyetlen, s néha olyan lelketlen,

hogy vele szemben én is csatát vesztettem.

Már csak a családom az, mely megmaradt nekem,

már csak ők azok, kik megszépítik sorsom, életem,

már csak ők hitetik el velem, hogy szép ez a világ

akkor is, ha értem sírnak a mennyben odaát.

Kun Magdolna