Orgona

Tavasszal majd úgy virágzik a lila orgona,

mintha élne jó kertésze ki óvta, gondozta,

s ki mindig hitte, hogy a napnak áldott sugara,

új életet lehel ismét a száraz ágakba.

Anyám boldog volt mikor az orgonáknak árja,

belopta illatát a kis falusi házba,

és bódítón járta át annak minden zegzugát,

melyben a tél hagyta egykor havas nyomdokát.

Látod, anyám, az orgonák is mind-mind neked nyílnak,

széllel szálló illatukkal csakis téged hívnak,

hogy ott fenn is tudjad, hogy még ott se feledd el,

amíg virágillat lengi kerted, te is létezel.

Kun Magdolna