Ha túlságosan fáradt vagy
és nem érdekel semmi,
öleld meg az unokád, s
merjél boldog lenni,
mert minden egyes
boldog perc mit vele töltesz el,
virágot hajt sírodon,
ha már nem leszel.
Ám amíg a két karod
ölelésre képes,
feledd el a porszemet,
mit a halál szele ébreszt,
és úgy gondolj majd minden
istenáldott percre,
mintha unokád ölelése
az élet maga lenne.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.