Mily sokan vagyunk,
kik árván maradtunk,
kik felhőtlenül élni már
sohasem tudunk,
mert szívünkből kiszakadt
azon darab rész,
miben anyánk volt az
erős tartó kötelék.
Mily sokan vagyunk,
kiknek nincs már otthona,
sem menedékhelye, sem
biztos támasza,
hiszen minden
elenyészett, minden odalett,
ami egykor értelmet
nyert, ami éltetett.
Mily sokan vagyunk,
kik némán könnyezünk,
kik belülről fájunk, kik
félve szeretünk,
mert jól tudjuk,
milyen nagy fájdalom is az,
mikor szívünkből egy
rész végleg kiszakad.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.