Bármennyit szenvedünk,
bármennyit is sírunk,
küszködve és fájva is
mindent ki kell bírnunk,
mert az élet nem áll
meg, az élet megy tovább,
így nekünk kell
cipelni a nehéz keresztfát.
Sokan vagyunk, kiknek
szívén sebek tátongnak,
gyógyulatlan sebek
melyek mélyre hatolnak,
így sosem hegednek
be, és sosem forrnak össze,
akármennyi idő is az,
mely elmúlik felette.
Mert sorsunk úgy
íródott, hogy tengernyi legyen
az a sok-sok kihullt könny mely abban megterem,
és tengernyi legyen benne
az a sok-sok bánat is,
amely ég magasig korbácsolja
lelkünk kínjait.
De tudnunk kell, a
Jóisten mindig vigyáz arra,
hogy elnehezült
keresztünket szíveink is bírja,
így hinni kell abban,
hogy egyszer egy napon
levétetik vállunkról minden
földi fájdalom.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.