Tovatűnt álom

Tovatűnt reményem, tovatűnt az álmom,

mióta országom, hazám haldokolni látom,

s mióta sorvadozni kezdtek azok az ősi gyökerek,

melyeknek hajtásából sarjadtak újabb életek.

Szomorúan látom, hogy hull porba minden,

s hogy fordul el tőlünk a megbocsátó Isten,

és hogy kínozza szívünk az a kínkeserves tudat,

hogy becsület sincs már, mely emberséget mutat.

Kun Magdolna