Idővel már elhallgatl
az ember,
nem nyitja ki száját,
nem panaszkodik,
mert belátja, hiába az
esdeklő szó,
ha az nem lel
megértést mely megkönnyíthetné
azt a fájdalmat mi szívét
égeté.
Így hát
elcsendesedik, s messze kerüli
azt aki a szeméből
könnyeket csalt ki,
mert hiszi, a
távolság egyszer beforrja mindazt
ami gyógyulatlan lelkéből sebként felszakad.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.