Félig ázott zsebkendőmön
könnyek nyomai,
könnyek melyek azért
hullnak, mert elment valaki,
Valaki, ki életemnek
azon része volt,
mit a lélek és a
tudat kincsként birtokolt.
Mikor elmegy tőlünk
valaki, kit nagyon szeretünk,
sivár lesz a létünk,
könny az életünk,
mert hiányuk és
veszteségük oly mély sebet vág,
hogy belehal a szív,
s az élni akarás.
Én megkérném a vén
időt, hogy enyhítse a kínt,
mely
mélységesen mély fájdalommal bír,
de tudom, akárhogy is kérlelgetném, biztatgatnám őt,
nem hozhatná vissza a
végleg elmenőt.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.