A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. január 21., vasárnap

Mesebeli nagymamám


Fáradt kezével simított,
mikor gyermeki lelkem álmodott
tündérmeséjű álmokat,
mikben életre kelt a pillanat.

Ő varázsolt nékem kék hegyet,
hol  a kócos szél pillangót kergetett
mely virágra szállt,  s ott énekelt
míg a játékos langyszellő reá nem lelt.

Csillagból szőtt reám éji takarót,
könnyétől csillanót, fel-felaranylót,
hogy az ragyogja fényével azon utamat,
melyre sötétség szőtte  árnyak hajtanak

Ő volt gyermekkorom bűvös varázslója,
ki tanított a szépre, s tanított a jóra,
hogy egy nap majd én is azzá lehessek,
ki szívével varázsol mesés életet.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.