Alkonyati szél

Túl gyorsan elfut mellőlünk az élet,

s nem maradnak utánunk csak fakult síremlékek,

melyeken írott jelek jelzik, hogy egykor hajdanán

e világra szült drága jó anyánk.

Mert anyáink sikolyát könnyezte az ég,

mikor erőtlenül szenvedtek lelkünk üdvéért,

s mikor szívük alól kiszakadtak azon áldott terhek,

melyek zöldellő rügyként hajtást gyökereztek.

Túl hamar elszökik az ősz, a tél, a nyár,

s egy napon már nem lesz olyan, ki minket hazavár,

mert új fejfákra borzol havat az-az alkonyati szél,

mely tavaszvirágzásról többé  nem mesél.

Kun Magdolna