A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. október 24., kedd

Könnyes szemekkel


Görnyedt háttal tipegő anyókák, apókák,
könnyes szemmel, halk léptekkel a temetőket róják.
Nincs szavuk, csak mély sóhaj mely szíveikből árad,
mikor maguk elé idézik a hőn szeretett társat.

Csendben elmélkednek, még levegő sem rebben,
mikor elárvult gondolatuk a szélnél sebesebben
valósággá álmodja azokat az együtt megélt éveket,
melyekben nem szegte törvényét sem tett, sem ígéret.

Mert ők még úgy tudták szeretni, becsülni egymást,
hogy elkövetett bűneiket mind feloldozták,
így nem volt harag, nem volt viszály, s nem volt gyűlölet,
hisz mindent megbocsátott  a bennük lévő szeretet. 

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése