A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. október 24., kedd

Könnyes szemekkel



Görnyedt háttal tipegő anyókák, apókák,
könnyes szemmel, halk léptekkel a temetőket róják.
Nincs szavuk, csak mély sóhaj mely szíveikből árad,
mikor maguk elé idézik a hőn szeretett társat.

Csendben elmélkednek, még levegő sem rebben,
mikor elárvult gondolatuk a szélnél sebesebben
valósággá álmodja azokat az együtt megélt éveket,
melyekben nem szegett törvényt a megtett ígéret.

Mert ők még úgy tudták szeretni, becsülni egymást,
hogy elkövetett bűneiket mind feloldozták,
így nem volt harag, nem volt viszály, s nem volt gyűlölet,
mit le nem győzött volna a bennük lévő szeretet. 

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése