Mikor megbántottá
tesznek, s kedvedet veszik,
nézz az unokádra, s
minden percben hidd,
hogy az ő csodálatraméltó,
varázslatos lelke,
feledtet majd
mindent mi szíved megsebezte.
Mert mosolya lesz az-az
erő mely téged oltalmaz,
ha mások megsértenek,
ha mások bántanak,
s ha kicsalják
szemeidből azon könnyeket,
melyek arcodról némán
a földre peregnek.
Az unokák azok kik nem
hagyják majd azt,
hogy ismeretlen
útvesztőkön magadra maradj,
mert unokáink vigyázzák
azokat a halkult lépteket,
melyek az élni akarástól
túl messze tévednek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.