Anyám, sosem
éreztette, ha fájt neki az élet,
s azt sem, ha a magányosság kínja gyötörte,
mert anyámnak csak
egy dolog számított,
hogy gyermekeit bánat
soha ne érje.
Anyám, csak ott sírt,
ahol nem láthatta senki,
s csak ott zokogott megtörten,
őszen, egyedül,
ahol könnyel teli
szemét nem láthatták azok,
kiknek minden
imaszavuk őérte rezdül.
Anyám, legenda volt,
egy végtelen mese,
melynek nem lesz
addig vége, míg a gyermeke
tovább tudja mesélni
azokat a történeteket,
amelyekbe áldott szíve
belevérezett.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.