Anyám üzente

Álmomban nekem üzent drága jó, anyám,

azt üzente nincs kenyér konyhaasztalán,

nincs se kenyér se pénz, ami segíthetne néki,

hogy ne másoktól kelljen irgalmat remélni.

Drága, anyám, ne fájdítsd ezzel szívemet,

hisz odafenn a mennyben már nem kell éhezned,

és nem kell másokat könnyes szemmel kérni,

hogy segítsenek téged ember módján élni.

A földön szegény voltál, de fenn gazdag vagy,

hisz tiéd az-az ország, ahol csak jó lelkek laknak,

olyan lelkek, anyám ki sosem hagyják azt,

hogy kenyér és víz nélkül magadra maradj.

Így hát ne szégyelld többé földi szegénységed,

mert abban tündöklött fel a te emberséged,

emberséged, anyám, mely olyan ékes kincs,

ami hercegeknek, királyoknak  lelkeiben nincs.

Kun Magdolna